Gáz van az állattenyésztésben?

Az állattenyésztés nem csak elszenvedője, de okozója is a klímaváltozásnak, tudtuk meg Cledwyn Thomas-tól az „AnimalChange” EU FP7-es projekt (www.animalchange.eu) kommunikációs vezetőjétől. A projekt 2014. október 27. és 31. között ebben a témában rendezett nemzetközi képzést és műhelybeszélgetést Gödöllőn és Budapesten a Szent István Egyetem‒Növénytani és Ökofiziológiai Intézet (NÖFI) társszervezésével.

A képzés során 25 közép-kelet és dél-európai ösztöndíjas fiatal kutató sajátíthatta el azokat a mitigációs és adaptációs stratégiákat, amelyek nemcsak az üvegházhatású gázok csökkentését segítik elő az agrárszektorban, de hozzájárulnak az agrártalajok nitrogén, szén és foszfor forgalmának javításához is (Katja Klumpp, Institut National de la Recherche Agronomique, INRA; Fridtjof de Buisonje, Wageningen UR Livestock Research). A résztvevők továbbá megismerkedtek az Intézetünk (Balogh János, Pintér Krisztina, Papp Marianna), illetve Gary Lanigan(Irish Agriculture and Food Development Authority) által bemutatott az állatok eltartását biztosító gyepek üvegházhatású gázainak terepi, műszeres mérési technológiáival is. Anne Mottet-től (FAO) pedig megtanulták, hogyan készülnek az országos szintű üvegházgáz felmérések az agrárszektorban és miben különböznek ezek pl. a teljes életciklus elemzésektől, amelyek egy-egy húsipari termék előállítása, szállítása, felhasználása valamint utókezelése során keletkező összes üvegházhatású gáz felszabadulását számszerűsítik. Végül Jamie Newbold-tól (IBERS), valamint Cledwyn Thomas-tól megtudhatták, hogy a kérődzők metán kibocsátása jelentősen redukálható lenne, ha az állatok bendőjében csökkentenénk a protozoák számát vagy éppen antibiotikummal, oltással kezelnénk őket, esetleg tanninnal, ionophor-ral vagy fumaráttal etetnénk az állatokat…

A képzést követően a jövő agrárszakemberei műhelybeszélgetés formájában folytatták tovább munkájukat Budapesten, immár 50 kutatóval, állattenyésztési szakemberrel, civil szervezeti képviselővel, valamint politikussal kiegészülve. Megvitatták, hogy hogyan lehetséges az AnimalChange projekt több mint három éves kutatási eredményeit alkalmazni a közép-kelet európai régióban. Kardinális kérdés volt, hogy a Molnár Zsolt (MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet) által bemutatott lokális, hagyományos tudásra épülő extenzív gazdálkodás hogyan illeszthető össze a nagyobb produktivitást biztosító, ám jelentős környezetterheléssel járó (élőhely degradáció, túllegeltetés, eutrofizáció) intenzív gazdálkodással. A két gazdálkodást lehet ötvözni, csak át kell emelni azokat a gyepfenntartási módszereket (pl. széna felhasználása megvetésre, pásztoroló legeltetés, fás legelők fenntartása stb.), amelyek intenzívebb gazdálkodás mellett is folytathatóak lennének.

Az állattenyésztés jelentős hatással bír a klímaváltozásra, hiszen az összes üvegházhatású gáz 14%-a éppen ebből a szektorból származik, tudtuk meg Cledwyn Thomas-tól. Ugyanakkor Alföldy-Boruss Márk (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) kiemelte, hogy a régióban az agrárszektor üvegházhatású gázaink kibocsátása 1985-87-hez képest már jelentősen, mintegy felére csökkent. A környező országokban a politikai átalakulások következtében hasonlóan visszaesett az állatlétszám csökkenésével párhuzamosan az üvegházhatású gázok kibocsátása (Marija Klopčič, Ljubljanai Egyetem; Katarzyna Kowalczewska, Agrár és Vidékfejlesztési Minisztérium, Lengyelország; Fehér István, SZIE-Gazdaság és Társadalomtudományi Kar). Ki kell emelni, hogy ez nem a tudatos környezetvédelemnek köszönhető… Sőt, a hústermelés növekedésre, biztonságos élelmiszertermelésre egyre nagyobb szükség van és ez nem járhat együtt sem az összes sem a fajlagos (kg húsra vonatkoztatott) kibocsátás növekedéssel. Hiszen már éppen a jelenlegi üvegházhatású gáz kibocsátás által okozott klímaváltozás veszélyezteti annyira az élelmiszerellátást, hogy a száraz időszakok, illetve a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásával nemcsak a legelők fűproduktuma, szén-dioxid megkötése, de az állatok tej- és húshozama is csökkent (Gianni Bellocchi, INRA; Kovács Alfréd, Szent István Egyetem, Állattenyésztés-Tudományi Intézet).

A szén-dioxid megkötő területek növelésére éppen ezért szükség van. Az erdők mellett a gyepek jelentős szén-dioxid megkötő kapacitással rendelkeznek. Ám jelenleg a rendelkezésre álló adatok hiánya miatt az IPCC útmutatási alapján az úgynevezett Tier-1-es metodológiát kell alkalmazni a hazai gyepek üvegházgáz leltár elkészítésénél, ami által a magyarországi gyepek szén-dioxid kibocsátóként szerepelnek a leltárban (Lovas Katalin, OMSZ). Bizonyítható ugyanakkor, hogy azok a gyepek, ahol közvetlen, műszeres szén-dioxidforgalom mérések zajlanak, ott a gyepek éves szinten, átlagosan nettó szén-dioxid megkötőek (Nagy Zotán, SZIE-NÖFI) . Országos szinten azonban az eltérő klíma, talaj és gazdálkodási típusok miatt a gyepek ettől eltérően viselkedhetnek. Ennek kimutatáshoz több mérőhelyszínre volna szükség. Ezért is kellene bővíteni a mérőállomások számát, illetve ezek mérőhálózatokba (pl. Fluxnet) való foglalását. Hiszen ez által nemcsak a regionális klímamodellek pontosíthatóak, de több mérőállomás adati által már a magasabb, Tier 3-as módszert lehetne alkalmazni a hazai gyepek üvegházgáz leltárának elkészítésénél, amellyel már nagy valószínűséggel a gyepek immár nettó szén-dioxid elnyelőként szerepelnének a leltárban. Ez nemzetgazdasági szinten is fontos lehet, hiszen bár jelenleg a szén-dioxidot megkötő mezőgazdasági tevékenységeket semmilyen finanszírozási mechanizmus nem támogatja, de számos jel mutat arra, hogy a jövőben ez változni fog. Nemcsak az ipar vagy az energia szektorban, hanem a mezőgazdaságban is megjelenhetnek a kibocsátás csökkentést, a szén-dioxid megkötést támogató kifizetési mechanizmusok. Ilyen mechanizmus lehet, pl. ha a támogatást beépítik a közös agrárpolitikába (CAP), vagy bevezetik az európai szén-dioxid kvóta kereskedelembe (ETS), vagy esetleg a gazdálkodók valamilyen ökoszisztéma-szolgáltatás keretében számolhatnának el a létünket befolyásoló klímaszabályzó, szén-dioxid kibocsátás csökkentő, illetve megkötő tevékenységükkel. Éppen ezért, mivel a gazdálkodók ebben közvetlenül érintettek, nem lehetséges semmilyen adaptációs, mitigációs tevékenységet, üvegházhatású gázszabályozást, vagy éppen egy újabb kifizetési mechanizmust bevezetni az érdekeltek bevonása nélkül.

Abban mindenki egyetértett, hogy a kutatók és a döntéshozók „felülről” nem mondhatják meg, hogy melyik az a legjobb „win-win” stratégia, amely a klímaváltozás mitigációja és az agrárium teljesítményének emelése szempontjából is előnyös lenne. A cél közösen megtalálni, hogy többlet ráfordítás nélkül vagy éppen a gazdálkodás szempontjából nyereségesen csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása. Pl. a talaj nitrogén tartalmának pótlásához nitrogén megkötő hüvelyes növények vetésével kevesebb műtrágyát kell felhasználni, amely egyrészt költséghatékony, másrészt kevesebb üvegházhatású dinitrogén-oxid kibocsátással jár együtt. Egy fajgazdag gyep felülvetéssel való módosítása ugyanakkor bizonyára természetvédelmi ellenérdekekbe ütközhet…

A föld, a növények és az állatok, illetve az ebből táplálkozó közösségek szempontjából a legjobb win-win stratégiát terület specifikusan kell megtalálni. Ehhez iránymutató módszerek, bevethető mezőgazdasági gyakorlatok nemcsak az AnimalChange hanem más, hasonló, több éves kutatásokra épülő projekteken keresztül is egyre szélesebb körben rendelkezésre állnak (www.animaltaskforce.eu, www.rednex-fp7.eu, www.ruminomics.eu).

Koncz Péter
tudományos segédmunkatárs, koncz.peter@mkk.szie.hu
MTA-SZIE Növényökológiai Kutatócsoport
Gödöllő, 2014-11-09